, (porcz-og-ó-os) mn. tt. porczogós-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Kemény, szilárd, tömör szövetü, mely a fogak között rágva porczogni szokott. Porczogós kenyér, kalács, kétszersült. Porczogós magok, eledelek, cseresnye. Népies kifejezéssel, porczogós leány, menyecske, am. kemény husú. 2) Amiben csontnemü porczok, porczogók vannak. Porczogós részei a testnek; porczogós koncz. 3) A növénytanban az állati porczogóhoz hasonló száraz és szilárd, azonban a szarunál puhább növényi képződmény (cartilagineum); ilyen a gégevirág (aristolochia) magvának a fehérnyéje. 4) Átv. porczogós nevetés, am. röhögéssel, nagy robajjal hangzó. És hogy porczogósban csúfolnák. (Pázmán préd. 484. l.). Porczogósan nevetik az újitók. (Pázmán Kal. 776. l.).