, fn. tt. mor-t, tb. ~ok. Tájdivatosan am. a szokottabb mar v. marj, azaz a lónak háta és nyaka között kiülő dombocska. E szóban alapfogalom a magasodás, domborodás, minél fogva az r alaphangu szók azon osztályába tartozik, mely magasat, emelkedettet, domborút jelent, majd előhanggal, majd a nélkül, mint or, orr, orom, orj, hóri, gór, góré, mart, stb. Ide tartozik a feldomborodó kalácsot jelentő morvány is. V. ö. MORVÁNY.