, (méz-es) mn. tt. mézes-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Mézet termő, magában mézrészeket foglaló. Mézes murok, nád, virágok. 2) Mézzel készített, fűszerezett. Mézes kalács, mézes metélt, mézes bor, mézes pálinka, mézes kenyér, mézes pogácsa, mézes málé. 3) Átv. ért. édeskés módú, igen nyájas, az érzékiségnek nagyon kedvező. Mézes szavak, mézes beszéd, mézes nyelvü, mézes száju, mézes csók. Mézes hetek, az új házasok első hetei. Mézes madzagot húzni végig valakinek száján, am. valamely kedves dologgal kecsegtetni, lekenyerezni, áligérettel elaltatni, megcsalni. Mézes mázos ember, igen hizelkedő, sok szépet mondó.