, (kul-cs-os) mn. tt. kulcsos-t v. ~at tb. ~ak. 1) Kulcscsal vagy kulcsokkal ellátott, pl. kulcsos ajtó, különböztetésül olyantól, melyen csak fa závár, vagy retesz van. 2) Mondják kalácsról, melyet megsodrott tésztakolbászokból fonnak öszve, máskép fonott kalács, kalinkó. 3) Várról vagy városról szólva, am. erősitett. Kulcsos város. Ellentéte: nyilt, bástyákkal nem kerített. "Sok kolcsos vára, sok annak udvarlának." Istvánfi Pál a XVI. században. Győr többé nem kulcsos város.