, (kar-é-j), fn. tt. karéj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Rövidebben karé és karaj. 1) Általán, görbe vonalt képező test, vagy maga azon görbe vonal, melyet az ily test képez. Karéjba állani. Karéjt képezni, csinálni. 2) Félkörösen kimetszett, kihasított darab. Karéj a kenyérből, sajtból, kalácsból. 3) Mértani ért. a kögből kimetszett rész. (Segmentum). 4) Gabonarostálás vagy szóráskor azon ocsú, szemét, laza, mely a rosta széléhez karéjosan oda gyűl, vagy a fölöző seprű által félre háríttatik. Kihányni rostából a karéjt. l. KARÉ (1). 5) Széles ért. kanyarulata, kerülete, környéke, széle valaminek. Könyv karéja, kert karéja. Köpeny, szűr, bunda karéja. Fül karéja. Folyó karéja. Pesti Gábornál: kút karéja. Mindenütt kör v. görbe értelemben. Finnül: kaari. V. ö. KAR, (1), KÖR.