, (fo-n) áth. m. fon-t. 1) Valamely rostos, szálas testet vékonyra kinyujt, öszvesodor, peder, teker. Gyapjút, pamutot, kendert, lent fonni. Nehéz a kóczból szép fonalat fonni. (Km.) Egy este egy kötés szöszt felfonni. Vékonyra, vastagra fonni. Rokkán, guzsalyon fonni. 2) Valamit tekervényesen öszvevisszafűz. Szíjból, kenderből ostort fonni. Vesszőből kosarat, sövényt fonni. Szalmából katonaágyat fonni. Kalácsot fonni; hajat fonni; üstökét befonni. 3) Átv. bonyolítás által öszveállít, öszvezavar, véghez visz valamit. Ármányt fonni. Valakit bizonyos ügybe befonni.
Rokonok vele a latin funis, pannus, szanszkrit pan v. pan. (öszveköt, öszvefoglal), hellen πηνο−ς, πηνη, πην−ιο−ν, dóriaiasan πανιο−ν [Curtius szerént Einschlagfaden, Gewebe], német spinnen, Spindel, finn punon, magyar von stb.).