, 1) igeképző, a har-ap és elavult hagy-ap származék-igékben. 2) névképző, hangrendi változattal: ep, op, öp, ip, mint: al-ap, isz-ap, köz-ep, ül-ep, kol-op, czöl-öp, zsil-ip; némely igékben középképző: áll-ap-odik, gyar-ap-odik, tel-ep-edik, csill-ap-odik. Némely részint önálló szókban, részint elvont törzsekben egyszerű p, ú. m. tal-p, hor-p, ször-p, hör-p, ter-p, lom-p. Mindezek elemzését illetőleg l. P, mint képző.