, vékonyhangon ÉB, szóképző, mely, csak igen gyéren, főneveket alkot leginkább elvont gyökökből, mint has-áb, nyal-áb, ver-éb, ger-éb, zsel-éb. Rokonai a szintén neveket képző: ab eb, pl. kasz-ab ter-eb, és ap, ep, ip, pl. har-ap, gyar-ap, cser-ep, zsil-ip, csir-ip, stb.