, (tel-ep) fn. tt. telep-ět, harm. szr. ~je v. ~e. Bizonyos földterület, vagy telek, melyen egy vagy több személy ideiglen vagy állandó lakás végett megszáll; gyarmat által elfoglalt, s megnépesített vidék. Szélesb ért. minden hely, tér, melyen valaki leül, lefekszik, hogy megpihenjen, kinyugodja magát vagy bizonyos dolgot végezzen. Pásztorok, halászok, utasok telepe. Az árnyékos fa a zöld gyep kedves telepet nyujt az utasnak. Álgyutelep, több álgyu által elfoglalt hely. Bányász nyelven az ásványoknak oly rétegszerü fekvényei (Lagerstätten), melyeknek hosszaságokhoz képest, nagyobb és nevezetesebb szélességök van; különböztetésül az erektől, melyek hosszaságukhoz képest csekély szélességgel bírnak. Kereskedelmi telep, valamely kereskedőnek vagy kereskedői társulatnak üzleti helyisége (Etablissement); milyennel azonban nagy kereskedő társulatok különböző országokban sőt földrészekben is szoktak bírni. Váltókon a fizető lakhelyétől külön megnevezett fizetési hely; máskép: telepvény. (Wechseldomicil).
Mint származékai: telepedik, telepít mutatják, legközelebb rokonságban van azon terep szóval, melyből terepély, terepélyes, terped, terpeszt, terpeszkedik származtak, vagyis telep végfogalomban nem egyéb mint terep, azaz, nyilt tágas tér és telepedik am. terepedik, t. i. az l és r rokon hangok fölcserélésével, mint: ilomba iromba, botlik botránkozik, talabor terebély stb. Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén térre vonatkozó alap, közep, ülep, talap. Egyezik vele a mongol talbi-khu ige (mettre, poser, placer, poster, installer). V. ö. TEL, elavult gyök; és TELEK.