, (hihetőleg: ár-am-at = ár-m-at = har-m-at, ár gyöktől, mint per-[eg]-től per-m-et, mely érteményben is hasonlít a ,harmat szóhoz; foly-tól folyamat, gyar-tól gyarmat, forr-tól a székely forramat = forrás, folyam eredete stb. a szanszkritban ghar am. nedvesít és vári [a zendben: vairi], am. víz; továbbá a perzsában khurm, am. vapor, exhalatio); fn. tt. harmat-ot. Azon gyöngéd nedv, mely gyakran napnyugat után és nap kelte előtt apró cseppekben a növényeket vagy a szabad ég alatt levő egyéb testeket is ellepi. Esik a harmat. Harmatot szedni. Harmattal mosdani. Gyönge, mint a harmat. (Km.). Harmattal nem kell a füvet nézni. Én csak gyönge harmat vagyok, estve virágra rászállok, s hajnalig rajta maradok. (Népd.). Harmatgyöngy v. gyöngyharmat. Sárga csikóm kivezetem a gyöpre, gyöngyharmatot leveretem a földre. (Népd.). Szélesb ért. azon nedv, mely a növényekből apró gyöngyalakokban kifakadoz. Harmatcsepp a rózsakehelyben. Átv. ért. könyűk. Öröm harmatgyöngyei csillognak szemében.