, fn. tt. pőcz-öt, harm. szr. ~cze. 1) Balaton mellékén gatya ülepébe elül hátul becsiptetett vászon; másutt: pöczök v. peczek, s úgy látszik hogy amaz is csak ennek rövidülete. A szláv nyelvben is ugyanazon alapfogalom szerint a gatyapőcz klin, azaz, pöczök, szeg. 2) Göcsejben am. férfiondó, rittyó, geczi. 3) Az orrból, vagy végbélből kifolyó csunyaság, honnan, takonypőcz-nek mondják a taknyos gyereket, és pőcze am. árnyékszékből kifolyó rondaság. Utóbbi értelemben eredetére nézve rokon a büd, büdös, bűz, bűzös, büzhödt, peshed, s a mély hangu pos, poshad szókhoz; V. ö. POS.