, (kor-cz) fn. tt. korcz-ot, harm. szr. ~a. Bizonyos testeknek kerülete, hevedere, pártázata, melyeket mintegy koroz, azaz köröz. Különösen 1) Nadrág, gatya, pendely, szoknya, s több ilynemű ruhák felső pártázata, melybe szíjat, kötőt, madzagot húznak. A gatya korczát ránczba szedni. A nadrág korczába szíjat húzni. 2) A nádkeritésnek szegélye, pártázata kétfelől, melyet mint hevedert, erősség okáért öszvekötnek. 3) Minthogy a korcznál rendesen öszveránczosodik a ruha, innen jelenti a korcz körüli ránczokat is. 4) Zsineg, madzag, mennyiben pártázatul, hevederül szolgál. Gyöke a kerekséget, kört jelentő kor. Származékai: korczol, korczolat, s elrontva korczovát.