, KÖDMENY, KÖDMÖN, fn. tt. ködmen-t v. ködmön-t, tb. ~ěk v. ködmön-ök, harm. szr. ~e v. ~je. Csávált juhbőrből készitett öltöny, mely a bundától, gubától abban különbözik, hogy szorosan a testhez van szabva, majd kurta, majd hosszu kabátformára, s gombokkal vagy kapcsokkal bekötve szokták viselni. Kurta ködmön. Hosszu ködmön. Férfi, női ködmön. Szirmos, tulipános, hímzett ködmön. Hejje hujja, ködmön újja. Eredetére nézve gyöke köt, s az egész am. kötme; kitűnik ez kétségtelenül a Tatrosi codexből is, hol ködmeny övet jelent: "És ködmenyruha (zona pellicea) vala ő forcsoka környől." Pesti Gábornál: bewr ew (bőr öv), Erdősinél buer oeuecczoe (bűr övedző); ma is oly téli (belül szőrös), melegruha, néhutt: újjas bunda, melyet rendszerént bekötve, felöltve viselnek. V. ö. KOSOG. Az n csak kifejlett hangnak látszik, mint a foszlán, (könnyü foszló ruha) am. foszla v. foszló; ormán (gallér, mintegy orma a többi öltönynek) orma; kurtán (rövid öltöny) kurta. Ily módon alakulhattak, a gucsma, kucsma, a gömbölyüt jelentő gucs, kucs gyöktől; csizma, azaz csiszolt fényes bőrből, ú. m. kordoványból, szattyánból készített lábbeli. Mind ezek eredetileg melléknevek voltak, melyek a ruházat különféle tulajdonságait határozták meg. Ide tartoznak: bunda, suba, csuha, guba, gatya.