, (fel-köt) ösz. áth. 1) Valamit emeltebb, magasabb helyre köt. Felkötni oldalra a kardot. A tarisznyát felkötni a kocsi oldalára. Felkötni a bőrkötényt. Felkötni a gatyát. Jól felkösse a gatyáját, aki mérkőzni akar velem. Különösen: feltűz, felakaszt. Felkötni csomóba vagy tekercsbe a hajat. Felkötni valakit az akasztófára. Hogy kössék fel a gazembert! Felkötni a kolompot. 2) Valamit, pl. fonalat, czérnát, vesszőt stb. kötve felhasznál. Felkötni naponként öt lat czérnát. Kosarakra felkötni egy kéve vesszőt. V. ö. KÖT.