, (vet-kěz-ik) k. m. vetkěz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~zél. Ruhájit, öltönyeit egymás után levetegeti, lerakja. Ellentéte: öltözik. Ingre, gatyára vetkezik. Egész nap nem tesz egyebet, mint öltözik és vetkezik. Nagy melegben, lefekvés, fűrdés előtt levetkezni. Továbbá, tollait, szőrét, héját elhullatja, vedlik. Kivetkezik. A kigyó tavaszkor bőréből kivetkezik. Mondják a rőt vadról is, midőn april- és majushóban téli világosabb szőrét elhányva, barnapirosra vagy sárgásveresre változik. Átv. bizonyos erkölcsi jó tulajdonságokat mintegy elvet, elhány magától, s ellenkezőket vesz föl. Szeméremből, becsületerzésből kivetkezni, szemtelenné, becstelenné lenni. Más kiejtéssel: vetkőzik.
A ,vetkezik igének k képzője a gyakorlatos ěg képző változatának tekinthető, mintha volna vetěgezik, azaz, magáról vetegeti a ruhát; hasonlóan alakultak: mérkezik, férkezik, ütközik, hűtközik, fűtközik, sütközik, azaz, méregeti magát, féreget, ütögeti, hűtögeti, fűtögeti, sütögeti magát, t. i. visszahatólag értve. Vetkőzik pedig elemezve lehet vet-eg-ő-öz-ik.