, (pár-t-a) fn. tt. pártát. Fejet kerítő szalag, vagy koszorú, milyet még maiglan több vidékeken a hajadonok jelvényül viselnek. Elejtette a pártát, megesett leányról mondják. Néha a jól felkötött párta is elesik. (Km.). Fejébe sült a párta (a vén leánynak). Jaj pártám, jaj pártám, gyönyörü gyöngy pártám, szűzi koronám. (Régi népd.). Pártában maradt. Megúnta mint vén szűz a pártát. (Km.). Szűz fejemen a párta, kontyát hiába várta. (Népvers a vén leányról). Búra termett párta (A vén leányé).
"Pártám csak a hű szerelemnek adom.
Kisfaludy K.
"Honn felejtöttem
Záros ládámat,
Benn felejtöttem
Gyöngyös pártámat.
Székely népd.
Szélesb ért. övféle kötő vagy kerület némely ruhákon, pl. szoknyán, pendelyen, gatyán, szokottabban pártázat. Szélesb értelmü a pártaöv is. A növénytanban némelyek így nevezik a bokrétát, vagyis a virágnak a csészén közvetlenül belüleső szines levelekből (szirmokból) álló részét. (Corolla). Költői nyelven, fák, növények, melyek valamely tért kerítenek.
"Rengeteges vadon
Zöld pártája körülfonta az ormokat.
Berzsenyi.
Persa nyelven: parda lepel-félét jelent, vagyis am. a latin velum, aulaeum. (Vullers). A német Borde v. Borte is ide sorozható. Eléjön a szláv nyelvben is. Eredeti értelménél fogva mint borító vagy körülkerítő eszköz azon szók osztályába tartozik, melyekben a par, pár, per, pör, por gyökök körös alakra vagy ilyen mozgásra vonatkoznak, milyenek: paracskó, párkány, parittya, pereg, perdűl, pereszlén, pörge, porgolat, továbbá a szintén ajakhangu far, forog, fereg, verem stb. V. ö. PAR, (2). Képzésénél fogva átalakult igeképzőnek látszik, mintha borító volna; vagy pedig az elavult parít (= kerít) igétől, paritó v. partó, parta, párta, azaz kerítő így lett, mint: hintó-ból hinta, fintó-ból finta, pacsirtó-ból pacsirta stb.