, (kar-cs-ol) áth. m. karcsol-t. 1) Valaminek karcsot, azaz kart, kört, övet, hevedert készit. Törzsöke karcs rokon a korcz szóval, melyből korczol, korczolat, minthogy a korcz sem egyéb, mint kör, öv, heveder a ruhán, péld. nadrágon, gatyán, pendelyen, szoknyán. 2) Valamit karral átfog, átkarol, körülkerit. Átkarcsolni a leány derekát.