(rom-gy-os) mn. tt. rongyos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Rongyokra tépett, szakadozott, hasadozott. Rongyos ruha, nadrág, köpeny, gatya, üng, szoknya, pendely. Sokszor a rongyos dolmányban is van okos legény. (Km.). Nyalka leány apácza, rongyos nadrág nádpálcza (km.), t. i. ezek nem illenek öszve. Vadászok nyelvén: rongyos a róka, midőn nyaratszaka szőrét hányva helyenként csupasznak látszik; máskép: czondor. Mondják ebekről is. 2) Mondják tépett födelü épületekről is. Rongyos kunyhó, rongyos ház. Különösen a népnyelv a csárdákat szereti e gúnynévvel illetni, honnan a több vidéki rongyos csárda, rongyos lámpás nevezetek. 3) Ki igen vásott, szakadozott ruhában jár. Rongyos deák, rongyos koldus. Úgy szép a deák, ha rongyos. (Km.). Innen a gúnynevek: hopp rongyos, topp rongyos. 4) Mondják levesről, melyben a föleresztett tojás vagy tészta rongyalakban úszik. Rongyos leves. 5) A növénytanban a levélnemü szervek éleiről, midőn azok egyenetlenül és szabálytalanul vannak bevagdalva, mint a dudvacsorbóka (sonchus oleraceus) leveleinek éle. (Lacerum).