, (red-ő) fn. tt. redő-t. Közönséges szokás szerént am. ráncz. Szabó Dávidnál is redős am. ránczos; továbbá fodros, reczés, fürtös. Molnár Albertnél maga ,redő nem jön elé. V. ö. REDŐS. Redőkbe szedni a szoknya, pendely, gatya pártázatát. Homlokán redőkbe húzódott a bőr. Vénség redői látszanak orczáján. "A mély redők, mikbe a homlok vonult, s az ajkak keserü mosolygása többnyire csak azon apró mindennapi bajoknak maradványa, melyeken valamennyien keresztülmentünk. B. Eötvös József.
Gyöke red legközelebbi fogalmi rokonságban áll azon hasonló gyökü szókkal, melyek rovást, különösebben vonalazást, némileg sorozatot jelentenek, mint: recze, rend, a vastaghangu rács, rácsa, ráncz; továbbá mint szintén rovásra, bemetszésre vonatkozók: rés, rét, réteg. V. ö. RÁNCZ, RED.