, (kucz-or-og) gyak. önh. m. kuczorog-tam, ~tál v. kuczorgot-tam, kuczorgottál, kuczorgott, htn. ~ni v. kuczorgni, v. kuczorgani. 1) Görnyedt, öszvehuzott testtel üldögél, vagy álldogál, pl. midőn a gyermek mezitláb, egy üngben, gatyában kuczorog a hideg miatt. 2) Átv. ért. esennen, sürgetve, magát mintegy a földig görbítve, megsunyva könyörög. Hiába kuczorogsz, nem kapsz semmit. V. ö. KUCZ, KUCZOR.