, áth. m. varr-t, v. ~ott, htn. ~ni. Tűbe huzott fonallal, vagy más hasonló eszközzel valamely szövetféle vagy rostos testet öszveköt; továbbá, az ily munka által valamit készít, alakít, Czérnával, selyem-, pamut-, szőrfonallal varrni valamit. A feslett ruhát öszvevarrni. Á könyökön elszakadt ruhát bevarrni. A leszakadt gombot fölvarrni. A szürt czifrán kivarrni. Likra foltot varrni. A ruhát megvarrni. Üngöt, gatyát, nadrágot varrni. Himet varrni. A fölhasitott hasbőrt összevarrni. Szijgyártó míveket varrni. A hajócsinálóknál, hajót varrni am. a hajó alkatrészeit, illetőleg gerendáit, deszkáit úgy nevezett eszkábákkal öszvekötni.
Rokona az erősebb varráshoz szükségelt ár v. árr, s magas hangon Lugossy J. szerént: fércz vagyis ennek gyöke: fér, melyekben általán alaphang a hangutánzó r, amint az a fúr szóban is szerepel, melyhez egészben is hasonló, s melylyel egyezik a görög περαω, latin foro, német bohren, csagataj buru-mak, fúr-ni), mongol ürüm (fura). Jelentésben még közelebb jár hozzá a mandsu furu-me = sző-ni. Budenz J. ezen szókkal egyezteti lapp koro-, cseremisz orug-, hegyi cseremisz org-, urg-, votják és szürjen vur-, melyeknek jelentése szintén varr-ni.