, (rom-gy) fn. tt. rongy-ot, harm. szr. ~a. Szoros ért. a szövetnek, vagy rostos szálakból álló testnek eltépett, elszakadozott része, darabja. Kapczának való rongy. Az ócska üngből, gatyából rongyokat tépni. Rongyokkal takaródzni. Köpenye merő rongy. Vászon rongyokból csinált papir. Ringyrongy. Továbbá, igen megviselt, és szakadozott ruha. Rongyot akasztott a nyakába. Ily rongyot magamra sem vennék. Sőt mindennemü ruha, kivált fehérnemü, mely könnyen rongyollik. Átv. megvető ért. hitvány, alávaló jellemü. Rongy ember. Rühe rongya ember, kinek csak rühe s rongya van.