, (le-tol) ösz. áth. Fentebbi helyzetből, bizonyos magasságról alá felé tartott irányban tol, azaz tovább csúszni, menni kényszerít valamit vagy valakit, mi ez esetben taszítás által történik, azaz oly nyomással, mely szerént a taszított tárgy előre, a taszító erő pedig utána halad. Ellentéte: lehúz, mert húzunk valamit magunk felé, tolunk pedig magunktól, akármiféle irányban. A terhes ládát letolni a szekérről. A szekeret letolni az alsó udvarba. Valakit letolni a gödörbe, árokba. Különösen mondják nadrágról, gatyáról, midőn bizonyos mélységig lenyomják, pl. szükség végzésekor.