, (bő-ség) fn. tt. bőség-ět. 1) Tágasság, terjedelmesség. Nagy bősége miatt nem viselheti a ruhát. Üng, gatya bősége. 2) Valaminek sokasága, termékenység. Bőség van a borban, búzában. A pénznek nagy bősége van. Bőséggel termett mindenféle gyümölcs. Bőség szarva. Ungvári bor, beregi búza, nyíri makk nem szerez bőséget. Km.