, (her-e) fn. tt. herét, harm. szr. heré-je. 1) Régen jelentett férfit, hímállatot, innen maradt fenn a hereméh, vagy egyszerüen here (azaz méh), mely nagyobb és erősebb a gyüjtő méhnél, fulánkkal nem bír, s minden kaptárban bizonyos arányu számmal találtató. E méhet hímnek tartják, s ezt miután a tojásokat kikeltette, a munkás méhek üldözőbe veszik vagy megölik. Minthogy ezen méh nem gyüjtöget, innen átv. ért. a munkátlan embert herének szokás mondani. Haszontalan here ember. 2) Ugyan innét kölcsönzött átv. ért. más asztalán élődő, tányérnyaló. 3) A hímállatok nemző része, vagyis hosszukás gömbölyü, tojáshoz hasonló, s egymásba szövődött edényekből és csövekből álló magtartó a férfiaknál és hím állatoknál, máskép: tök v. mony v. tojás. Kimetszeni a csődör heréjét. Nagy heréjü bika. Rokon, sőt azonos erő szóval. V. ö. HER, 1). 4) Fertőmellékén egyszerüen is am. lakzi, lakadalom. Herében voltam. Ez értelemben alkalmasint herő módosulata. V. ö. HERÉSZ. 5) Használják her helyett lóher (Dunamellékén) v. lóhere szóban (Tisza vidékén), de ezen utóbbi esetben az e inkább személyrag, mintha mondanók: lónak here (füve), v. lónak való her (fű) V. ö. LÓHER.