, (hi-em v. hi-öm) mn. tt. hím-et, harm. szr. ~je. Általán am. pettyes, pontokkal, különféle szinekkel tarkára czifrázott, vagyis olyan, melynek fölszínt elszórt pettyei és pontjai között sok hi, azaz üres terecskék, helyecskék vannak. A sínai nyelvben is hoa így értelmeztetik: lineas ducere, pingere. Innen mondják 1) Oly művekről, különösen szövetekről, melyek tűzés által pettyessé, különféle szinüvé alakíttattak, kiczifráztattak. Hím munka, hím varrás, hím takaró. 2) Az állatok, különösen madarak kanjairól, melyek a nőnemüeknél rendesen czifrábbak, pettyesebbek, ékesebbek szoktak lenni, pl. hím oroszlán, hím szarvas, hím fáczán, hím tengelicz. De némely állatoknál a szokás a kan szót használja: kandisznó v. malacz, kan nyúl, kan kutya, agár, kan veréb. Némelyeknél pedig mindkét nemü állatnak külön neve van, mint: bika, tehén v. ünő; csődör v. mén, kancza; vagy legalább csak maguknak a hímneműeknek, mint gúnár (a ludaknál, pulykáknál, ruczáknál), kandúr (a macskáknál) stb. Származékai hímes, hímez, himlik, hint stb.