, 1) Kicsit, kicsinyezést jelentő képző, a hangrendszerhez alkalmazkodva vastag hangon ka, gyakran ~acs ~ecs képzőkkel egyesülten: ~acska, ~ecske. Közvetlen származékai: kecs, (innen: kecsin, kecsély, tájdivatos szók), továbbá keskeny, keves v. kevés. Legközelebbi rokona a kis, kicsi, kicsin v. kicsiny szók gyöke ki, sínai nyelven is ki, önállóan am. infans, modicum, parvum. Ugyanez értelemmel bír a török kücsük szóban a kü; továbbá a latin cu v. cul pl. flosculus, tuberculum, corculum, homunculus, muliercula stb; a persa önálló: kih (= kicsi) és ~ek képző, néha, kivált lelketlen tárgyaknál: cse; pl. merdüm, (ember) merdümek (emberke), zen (asszony) zenek (asszonyka), dsú vagy dsúi (patak, sió) dsújek v. dsúicse, bende (szolga) bendejek, bend (békó) bendek; másodfokú melléknevek után is bihter (jobb) bihterek (jobbacska) stb.; a ném. ~chen, pl. Liebchen, Täubchen, Mädchen stb.; a szláv ka a matka, tatka, szesztricska stb. a forditott ~ek a matítsek, tatítsek, klintsek, hrebítsek stb. kicsinyezőkben. 2) Ezen képzőtől gondosan meg kell különböztetni igen számos szavainkban eléforduló ka ke végszótagot, mely eredetileg ga ge volt, s nem egyéb, mint a gyakorlatos gó gő igenévképző módosítása, pl. czinke am. czinegő, czinege, czinge; fecske am. fecsegő, fecsege, fecsge; locska am. locsogó, locsoga, locsga; bugyka am. bugyogó, bugyoga, bugyga stb.
Lágyítva: cse csa, cze cza, fordítva: ecs acs, ecz acz, mint: embercse, tócsa; itcze, utcza, Gyuricza, Katicza; kövecs, göbecs, szegecs, uracs, lyukacs, agyacs; ketrecz, lapácz v. lapocz, v. lapicz stb.
Itt ismét vigyázni kell azon szókra, melyekben ezen képzők nem kicsinyező értelemmel birnak; mert számos szavainkban a cse am. se; a cze am. sze v. ze, v. te; a csa am. sa; a cza am. sza v. za, v. ta; pl. görgöcse am. görgöső, görgöse; levencze am. leventő, levente v. levencző levencze; csepölcze am. csepöltő, csepölte, összevonva: csepőte; herczehurcza am. herező hurozó; herczehuroza herze hurza; mint bonczol am. bomoszol, bomszol, bonszol; vonczol am. vonoszol vonszol; furcsa am. furosó, furosa, fursa; durcza am. duroszó, durosza, dursza; garaboncza am. garóbontó, garabonta stb. A kicsinyezésnek gyöngédebb, finomabb, kedvesebb nemét fejezi ki a csi, czi, ics, icz képzők, mint: Jancsi, Tercsi, Fercsi, maczi, czoczi, Juczi, kavics, virics, bibicz, nápicz, lápicz stb.
A kicsinyezők alaphangzóji valószinüleg a közelt, vonzót jelentő e i, részint minthogy ami kicsi, pl. az állatokban, növényekben, müvekben bizonyos vonzó erővel, kellemmel, kedvességgel bir; részint megfordított viszonyban, minthogy ami kedves, kellemes, az bennünket közelébe vonz, azt közelünkben létezni, azt birni óhajtjuk, az iránt hajlamot érezünk. Miről l. KE elvont gyök.