, mn. tt. ritká-t. 1) Minek egyes gyűrészei nem állanak közel egymáshoz, s az illető térhez képest aránylag csekély számmal vannak. Ritka erdő, melyben sok a tisztás, melynek fái távol vannak egymástúl. Ritka gabona, fű, melynek szálai között sok az üres tér. Ritka vetésnek szegény az aratása. (Km.). Ritka szőr, haj, szakál, fogak. Ritka fogu fésü, gereblye. Ritka zápu szekéroldal. Ritka irás. Ritka vásár am. néptelen. Náne haszna, ritka vásár. (Czigány km.). Ritka águ fa. Egyenes ellentéte: sűrű, minek részei között semmi ür nincsen. vagy igen kevés az ür. Ritkával rokon értelmü: gyér. 2) Mondjuk oly szövetekről, vagy füzött, kötött stb. testekről, melyek fonalai, rostjai, szálai nem érintkeznek szorosan, vagy távolabb esnek egymástól. Ritka vászon, pokrócz, szűr; ritka háló, ritka rosta, ritka rács. Ezek ellentéte is a sűrű, azaz, vagy semmi, vagy aránylag kicsi, kevés ürü, pl. sűrű vászon, háló, posztó. A sűrű folyadékok ellentéte szabatosan híg, pl. sűrű tinta, híg tinta; sürü leves, híg leves. 3) Mi csak itt-ott, néha-néha létezik, vagy fordul elé, vagy tapasztalható. Ritka alma, kiben féreg nincsen. (Km.). A hód ritkább állat a patkánynál. A hattyu ritkább a hollónál. Ami ritkább, kedvesebb. Ritka madár az igaz barátság (Km.). Ritka az, aminek látszik. (Km.). Ritka nap múlik el nála harag nélkül. Ritka búza konkoly nélkül. Ritka czigány csere nélkül. Ritka vásár tolvaj nélkül. (Közmondatok). Ellentéte: több vagy gyakori. 4) A maga nemében különös, kiváló, jeles, derék, kitünő. Ritka szerencse, szépség, Ritka eszü ember. Ritka lélekéberség.
Mindezen jelentésekből kitetszik, hogy a ,ritka szó valami elkülönözött részekböl állót, vagy egymástól távolodókat, szóval mintegy elvált, elszakgatott tulajdonságut teszen. Ennélfogva magyar származtatással azon ri gyöktagu szókhoz rokonítható, melyek általán elválást, elszakadást fejeznek ki. Különösen ilyen a ,rideg szó, melynek gyöke rid és a ,ritka gyöke rit legközelebb állanak egymáshoz, azon különbséggel, hogy ez mély, amaz magas hangu ragokat és képzőket vesz föl. Egyezik vele a fordított irt. Tájdivatosan: retka, mint rideg is rédeg. Nyelvhasonlati szabályok szerént a ritka nem kicsinző, hanem igenévből módosúlt melléknév, melynek gyöke lehetett az elavult ridog v. ritog, honnan ritogó, ritoga, ritga, ritka, mint bugyogó bugyka, szotyogó szotyka, czinegő czinke, locsogó locska, fecsegő fecske, és mások. Gyarmathi S. szerént a szláv nyelvekben ritko, ridak, rjedka, rietki. A finn nyelvben Budenz J. szerént eri am. separatus, sejunctus.