, (ad-ék) ösz. névképző, mely részint köz divatú, részint elavult önható igékhez járulván jelenti az illető cselekvésnek tárgyát, vagy müvét, eredményét. Első eleme az önhatókat képző ad magash. ed: ak-ad, mar-ad, rep-ed, pörs-ed, a második öszvetettnek látszik, a részesűlő é (= ő) és k-ból: ak-ad-é-k = akadást okozó valami; mar-ad-é-k = maradó, megmaradó valami; rep-ed-é-k = repedés által támadt rés, hízag, pörs-ed-é-k = pörsedő valami p. bibircsó. Ilyenek: hull-adék, fak-adék, has-adék, nyál-adék, sarj-adék, szak-adék, roml-adék, oml-adék, olv-adék, öml-edék, stb.