, felhangon ~ ETTE, (att-a, ett-e) igen sajátságos és a bécsi s müncheni codexekben gyakran előforduló igerag: "lelék Dánielt imádkozatta és unszollatta ő istenét (bécsi codex, latinúl: invenerunt Danielem orantem et obsecranten Deum suum). A mint látjuk a latinban részesülő felel meg neki. De egy az, hogy a latin részesülő jelenben van, midőn a magyar alak multra látszik mutatni; más az, hogy a magyarban végűl a személyrag van, melynek nincs nyoma a latinban. Megtetszik ez más helyekből is: "Jézus azért, hogy látá őtet siratta, és a zsidókat sirattok. (Müncheni codex, latinul: Jesus ergo ut vidit eum plorantem et Judaeos plorantes); "úr mikor láttonk tégedet ehezetted és etettönk tégedet, szomjazattad és veneréket adtunk teneked (Domine, quando te vidimus esurientem et pavimus te, sitientem et dedimus tibi potum); "és látván azokat munkálkodattok (et videns eos laborantes) stb. Ezeket ugyan mind ki lehet határtalan móddal infinitivussal fejezni: lelék Dánielt imádkozni, látá a zsidókat sírni, láttunk tégedet éhezni és szomjazni, látván azokat munkálkodni. De jönnek elő számos esetek, melyekben ez nem alkalmazható: "ő még e beszéllette (adhuc eo loquente); "ő kedeg olivetnak hegyén ülette (sedente autem eo super montem oliveti); "immár kedeg ő leszállatta (jam autem eo descendente); "azok evezettek kedeg ő elalvék (et navigantibus illis obdormivit); "ők a helyről leszállattok (descendentibus illis de monte); "tü a városba bemenettetek (introeuntibus vobis in civitatem); sőt viszonyragokkal is: "Pontius Pilatus Judeában birolkodtának idejében (procurante Pontio Pilato Judaeam); "láta egy szegény özvegyet két fél akcsa eresztettet (vidit viduam pauperculam mittentem aera minuta duo); "és ők a hegyről leszállattokban parancsolá ő nekik (et descendentibus illis de monte, praecepit illis); "mend a népek hallattára (ez ma is szokásban van) kedeg monda (audiente autem omni populo dicit). Valamennyit kifejezhetjük midőn, mikor toldással és határozottmódú mult idővel: midőn imádkozott, midőn sirt, midőn éheztél, midőn munkálkodtak, midőn beszélett, midőn eveztek, midőn leszállottak stb. Ez tehát állapotjegyzői alak, még pedig mult időbeli, tökéletesen megfelelő a va ve jelen időbelinek, mely a régiségben szinte fölvevé a személyragokat: "a mely föld tégedet meghalvád fogadand (quae te terra morientem susceperit). Ime látjuk, hogy a latinban mindkét esetben a részesülő jelene használtatik, hanem a régibb magyar nyelvérzés a föntebbiekben igen finomul a multat is megkülönbözteti, s e mellett a személyragokat is használja. A mai általános nyelvszokás mindkét működést elhanyagolja. Azonban Erdélyből értesülünk, hogy ott ezen alak mostanig divatban vagyon, pl. ott szokásos ezen kifejezés: álmatta vagy álmotta (álmában, midőn álmodott) azt képzelé.