, (at-ag) párhuzamos magashangu társa ETEG, mindkettő a maga nemében nyilt hangzókkal, képeznek mellékneveket a) ad ed képzőjü önhatóigékből, midőn a d keményebb t-re változik, s gyakorlatos ag eg ragasztatik hozzá, ú. m. olvad, olv-at-ag, hervad herv-at-ag, lankad lank-at-ag, roskad rosk-at-ag, csügged csügg-et-eg, pöfed pöf-et-eg, b) at et képzőjü önhatókból, mint: hallg-at-ag, reszk-et-eg, viszk-et-eg, c) oly ad ed középképzőjü igékből, melyek gyakorlati igék törzseiül szolgálnak, mint: ing-ad-oz ing-atag, roml-ad-oz roml-atag, leng-ed-ěz leng-eteg, csörg-ed-ěz csörg-eteg, stb. E nem alá tartozó melléknevek jelentenek belső hajlamot, képességet, szokásos könnyüséget azon belcselekvés gyakorlatára, melyet az illető törzsige jelent, pl. olvatag, hervatag, lankatag, ami természeténél, hajlamánál fogva könnyen olvad, hervad, lankad; roskatag, csüggeteg, ami belső gyöngeségénél fogva könnyen roskad, csügged, vagy roskadozó, csüggedező állapotban van. E képző által sok szép hangzatu szóval szaporíthatjuk nyelvünket. Így lehetnek: omlatag árvíz; dörgeteg ágyu; horgatag, ami könnyen horgad, tespeteg, ami tespedni szokott stb. A mered igéből mereteg helyett meredek van divatban. Némelyek főnevekül is használtatnak, mint: zuhatag, sivatag, förgeteg, rengeteg, csörgeteg, kergeteg stb.
Mint képességi gyakorlatra vonatkozók hasonló érteményüek az ékony ékěny, pl. forgékony, omlékony, ingékony, tevékeny.