, egyes számbeli második személyű birtokrag, melynek hangzója a többesszámét követi, s ennélfogva mássalhangzó után ötágu: ad, od, ed, ěd, öd: fal-ad, bor-od, kez-ed, kert-ěd, bőr-öd; az önhangzókkal, mint a többes k-ja, öszveolvad: kapa kapád, kefe keféd, csákó csákód, tömlő, tömlőd, tepszi tepszid, kapu kapud, csöpü csöpüd. Ugyanez a névviszonyítókhoz is járul: nál-ad, reá-d, után-ad, hozzá-d, miatt-ad, nek-ed, vel-ed, mellett-ed, érett-ed, előtt-ed, stb. a midőn tisztán személyragoknak nevezhetők.
Ezen rag nem egyéb, mint a második személynévmás te, megfordítva et, ed, módosúlt mássa. Bővebben l. SZEMÉLYNÉVMÁS.