, névképző, melynek hangrendileg párhuzamos társa a nyilt em. Mindkettő képez 1) Kevés önálló főnevet, igékből, mint: foly-am, áll-am, kell-em, némely újabbakat nevekből, pl. szell-em, jell-em, vagy talán ezeket is a szelel, jelel igékből, mintha volnának: szelelem, jelelem. 2) Oly elvont vagy elavult neveket, melyek csak bizonyos igeszármazékaikban divatoznak, milyek a) igékből képzettek: szól-am-l-ik, fut-am-od-ik vagy fut-am-l-ik, csusz-am-od-ik vagy csusz-am-l-ik, nyil-am-l-ik, vet-em-ěd-ik, él-em-ěd-ik, hül-em-ěd-ik, fél-em-ěd-ik vagy fél-em-l-ik, tür-em-l-ik, gyűr-em-l-ik, b) elavult gyökökből: csisz-am-od-ik vagy csisz-am-l-ik, ficz-am-od-ik vagy ficz-am-l-ik, hár-am-l-ik, isz-am-od-ik, sud-am-l-ik.
Rokonságban vannak velök a zárt hangzós om, ěm, öm, azon különbséggel, hogy ezek jobbára hangugratók, pl. álom álmot, járom jármot, verěm vermet, selyěm selymet, üröm ürmöt, köröm körmöt, hatalom hatalmat, kérelěm kérelmet, stb. Elemzésöket s értelmöket illetőleg l. M, mint képző.