, hangrendi párhuzamban nyilt en, többséget jelentő gyűszámot képez a) tőszámnevekből: kett-en (kettő-en) = kettő együtt; hárm-an, négy-en, öt-en, hat-an, het-en, nyolcz-an, kilencz-en, tiz-en, husz-an, száz-an, ezěr-en = három, négy, öt, stb. öszvevéve, s megfelel e kérdésre: hányan? b) határozatlan számnevekből: hány-an, annyi-an, sok-an, mindnyáj-an, ennyi-en, keves-en, több-en, eleg-en, c) mint középképző más nevekből is: szál-an-ként, fej-en-ként, = többen mint különkülön vett, de bizonyos viszonyban együvé tartozó szálak, fejek.
Azon alapnál fogva, hogy e képzőnek többes jelentése van, okszerüleg állíthatni, hogy az eredetre nézve egy a fordított régies ne vagy nye, mai ejtéssel nyi képzővel, mely mennyiségi, nagysági mértékre vonatkozó mellékneveket képez, pl. láb-nyi, öl-nyi; a perzsa nyelvben is az élő lények többese rendszerint án, s az árja eredetű igék többes harmadik személyének jellemraga an, en, un, például csak a latinban am-an-t, amab-an-t, amaver-un-t, leg-un-t, legeb-an-t, leg-en-t stb. A magyarban különösebben ezen an, en és nyi képzők a nő, nevel, és nagy szókkal rokonok, miszerint: kett-en = kettőnyi, száz-an = száznyi, sok-an = soknyi, keves-en = keves-nyi. Hasonló hozzá még közelebb a latin inus enus első alkatrésze in, en, n, pl. quater-n-i, cent-en-i, mille-n-i, négyenként, százanként, ezrenként. Ezen képző hangzója, midőn számnevekhez járul, egypáros nyilt a, e: hárm-an, hat-an, kett-en, öt-en, stb. más nevek után az illető többesszám képzőjéhez alkalmazkodik: ház-ak ház-an-ként, fok-ok fok-on-ként, fej-ek fej-en-ként, szěm-ěk, szěm-ěn-kěnt, csöbr-ök csöbr-ön-ként. Ama felsőbbi hasonlat nyomán tehát: öt-en-ként, nem öt-ön-ként, hat-an-ként, nem, hat-on-ként, husz-an-ként, nem, husz-on-ként, tiz-en-ként, nem tiz-ěn-ként stb.