, (an-t) (1), némely igehatározók képzője, pl. al-ant, hossz-ant, változattal: att: alatt, hosszatt. Első alkatrésze an, mely általán igehatározókat alkot, pl. okos-an, vékonyhangon en, pl. bölcs-en; a második t, mely szinte önállóan is képez határzókat, pl. örömes-t, képes-t, kivál-t, néz-t.