hangrendi párhuzamban ek, 1) Harm. személyrag némely igeidők többesében: járán-ak, menén-ek, járt-ak, ment-ek, jártan-ak, menten-ek, járandan-ak, menenden-ek, járjan-ak, menjen-ek, járnán-ak, mennén-ek. Ezekben a többes személynévmás ők és önök módosított alakja, t. i. járt-ak = járt-ők, járta-nak = járt-önök, járjanak = járj-önök stb. 2) A kapcsolómód egyes számbeli első személyraga, p. járj-ak, menj-ek, láss-ak, vess-ek. Eredetije a csupán ragozásban divó első személynévmás ek, változattal némely időkben ok, ők, ěk, mint: vág-ok, üt-ök, ver-ěk.
Részletesen l. SZEMÉLYNÉVMÁS.