, mint középképző eredetileg az s, illetőleg os, ěs, ös képzőből alakult által, és pedig a) gyakorlatos igék részesülőjéből származott nevekben, mint: szökös-ő szökcső; átvetve: szöcskő; lépes-ő (lépdeső) lépcső; hágos-ó (mint: folyos-ó) hágcsó, elrontva s átvetve háskó; biles-ő (billegő) bilcső, szokottan: bölcső; olos-ó (alosó) olcsó (alcsó, alacson áru); furos-a (foros-a) furcsa (versutus a vertendo); b) s képzőjü melléknevekben, melyek a e, i, u toldalékhangot vettek föl, mint: haros-a harcsa, száros-a (kopasz) szárcsa; kamos-i, kamcsi, kancsi, kivánosi, kiváncsi; apas-ú apacsú; c) ezekben és hasonlókban: innenső, innencső; ivásu, ivácsú; korásu, korácsu; bolosú, bolcsú; vérese, vércse; d) ezen igében: szürcsöl am. szürösöl, s egyezik vele: zs, a dörzsöl, pörzsöl, morzsol, horzsol igékben; e) helynevekben, mint: Kalocsa, Kamocsa, Madocsa, Palocsa, Ugocsa, stb. V. ö. ~SA, ~SE, képző.