, vastaghangon ~ BAN, belső állapodást, nyugvást jelentő névmódosító rag, mely a be ba valahová irányzó ragból egyszerű n (= on, ön, ěn) képzővel származott. Érteményre legközelebb rokona a helyszinen állapodást, nyugvást, maradást jelentő on, ěn, ön, mi leginkább a helynevek ragozásából kitünik, melyek e kérdésre hol? majd ben, ban, majd on, ěn, ön ragot vesznek föl, pl. Eger-ben, Pest-ěn, Komárom-ban, Miskolcz-on. Kettős fogalom rejlik benne: a belsőségé és a maradásé, t. i. bizonyos térfoglalat határai között, pl. csöbörben álló víz; veremben tartott gabona; a bort hordóban, a lisztet zsákban, a zsírt bödönben szállítani. Mint igekötő e viszonyt ismétli: benjár a teremben, benszorult a várban. Önhangzó előtt hangsulyozva kettőztetjük vagyis igehatározói (benn) alakjában szoktuk használni: bennáll, bennül, valamint személyragozásban is: bennem, benned, benne, stb. Mássalhangzók előtt azonban a kettőztetést el lehet s el is szokták hagyni.
Többféle rokon eszméjü és átv. ért. használtatik,
a) burkot, takarót, födőt jelentő nevek után, mennyiben határaik között foglalnak valamit, pl. Alig fér meg a bőrében. Toklászban levő gabonaszem. Bimbóban rejlő virágszirmok. Télen bundában, nyáron foszlánban járni. Marokban tartani valamit;
b) tömeget, gyűtestet jelentő nevek után: sárban, vízben járni; hallgat, mint siket disznó a búzában; meghúzza magát a bozótban; gulyában növelt tinók; ménesben legelő csikók; négyesben járó lovak;
c) társadalmi, egyleti kört jelentő nevek után: tanácsban ülni; gyűlésben, lakodalomban lenni; harczban, csatában, verekedésben részt venni;
d) szellemi, erkölcsi működések székét vagy szervét jelentő szók után: fejében, emlékezetében, eszében tartani valamit; szívében viselni;
e) kedélyi állapotot jelentő nevek után: búban, bánatban, szomoruságban szenved; örömében nem tudja mit tegyen; aggodalomban van; betegségben, nyavalyában sinlődik.
Időre vonatkoztatva megfelel e kérdésre: mikor? s jelenti azon időközt, melynek folytában valami történik, mely bizonyos események sorát foglalja magában, nevezetesen:
a) időszakot jelentő nevek után: mult évben; jelen esztendőben; jövő században, hónapban; délben, hajnalban; más időben, órában, perczben; néha ěn, on, ön használtatik helyette: télen, nyáron, héten, ezidén, vagy val, vel: tavaszszal, őszszel;
b) oly igenevek után, melyek bizonyos időkörben folyó cselekvésre vagy állapotra vonatkozunk: készülőben, indulóban, menőben van; visszajövőben meglátogatlak; pusztulóban van a ház; jöttében, mentében, jártában, keltében áldja meg Isten;
c) időhatárzók után: hajdanában, minapában, hamarjában, izében, hirtelenében, hevenyében.
A nyelvszokás több, távolabb átv. értelmekben is használja, melyeket bizonyos állapotban létezés, maradás, tartósság, folytonosság alapfogalmára lehet visszavinni, milyenek:
a) Istenben bízik; más szavában kételkedik; nincs kétség, nincs tagadás benne; nemességében, pénzében kevélykedik; mindenben bővelkedik, duskálkodik; erejében fogyatkozik; valamiben fáradoz; tisztében, hivatalában, kötelességében áll; a rábízott ügyekben pontosan eljár.
b) Sokban jártas, keltes; dolgaiban ügyes; ki miben tudós, bűnös, abban gyanús; tolvajságban részes; ő ebben ártatlan; hivatalában tudatlan, járatlan; roszban állhatatos, makacs; jóban ingadozó, állhatatlan; dolgaiban rendes, háztartásában rendetlen.
Általán ez ilyeket inkább a közös nyelvszokásból, közmondatokból, szójárásokból, példabeszédekből tanulhatni, mintsem szabályokban határozhatni meg.
Néha, midőn bizonyos számu mennyiségről, sokaságról van szó, ből vagy közől helyett használtatik, mely kifejezés nem csak a Vulgata biblia fordításában, hol nem ritkák az ilyenféle viszonyítások: megölt bennök (ennyit és ennyit), elvesze bennök (több ezer); így Káldi szerint a Bírák könyvében 8. fej. 10. v. "Levágattatván százhúszezer a fegyverfogó hadakozókban, hanem másutt is előfordul, pl. "Azért mindent ők ott levágnak vala, de sok bennök (azaz közőlök) várhoz szaladott vala, Tinódi Sebestyén (a XVI. századból); evén benne = belőle, Nádor-codex; ivék benne, Pesti Gábor meséi. Sőt ma is szokott az ily szólásmód: a juhokban sokat megölt a farkas, e helyett: a juhok közől; kenyérben sem eszik eleget, e helyett: kenyérből.
Figyelmet érdemel épen e helyütt a finn wäli, mely a magyar beli-vel látszik megegyezni, s a finnben ,közepett való, ,közől, stb. jelentéssel bír. Az új arabban is előfordul ben ,között jelentéssel.
A ben mint igekötő is divatozik, önhangzó előtt benn, pl. benmarad, bennáll. Egyébiránt sokkal gyérebb használatu, mint az igekötő be, kivált átható igékkel a dolog természeténél fogva még ritkább.
Hanyag kiejtéssel mássalhangzóval kezdődő szavak előtt be, ba, pl. Ebbe maradjunk. Nagy dologba töri a fejét. Általán közbeszédben a be és ben ragok öszvezavartatnak, valamint régi nyelvemlékeinkben is a beható be helyett számtalanszor a marasztaló ben fordul elő; de mint igekötő be (régiesen bel is) befelé irányzólag, és ben belül nyugvólag, mind régente, mind ma szabatosabban használtatnak. Rokonságait lásd ~ BE alatt.