, hangzóváltozattal ÉCS, ÓCS, ŐCS, főneveket alkotó képző, s eredetileg nem más, mint az ás és, ós ős módosított alakja, mint az illető származékok elemzése után gyanítható; pl. tan-ács = tanás t. i. tanát tartalmazó mondat, javaslat, és tanát adó személy; kov-ács = koh-ás, azaz, kohával dolgozó mesterember; kop-ács = kopás, azaz, bizonyos termények lekopott héja; kal-ács = kalás, azaz, kalinkósan fonott sütemény; kaj-ács = kajcsos tag; ken-őcs = kenős, kennivaló, babócs = babós, légyfajta. Tudniillik az s és cs gyakran váltakozni szoktak, kivált tájbeszédben, pl. ordas ordacs, bordás bordács, taligás, taligács stb. A többi ide tartozó szók elemzését l. saját rovatatik alatt.