, (meg-hág) ösz. áth. Valamely magas helyre, nevezetesen dombra, halomra, hegyre fölmegy. Meghágni a havasokat. Oly meredek hegy, bércz, hogy gyalog sem lehet meghágni. Különösen mondják a bikáról, csődörről, kosról, midőn az üszőt, kanczát, juhot megugorják. V. ö. HÁG, HÁGÓ.