, fn. tt. medvét. 1) Hidegebb tartományokban lakó, idomtalan testü gubanczos szőrü, hegyes fejü, apró és mélyen fekvő szemü, kurta farku vadállat, melynek lábfejei az emberéihez némileg hasonlók, s öt erős karommal ellátvák. Szárazföldi, tengeri, jeges medve. Fekete, fehér medve. Kárpáthegyi medve. 2) Átv. gúnyos ért. mondják idomtalan termetü, szőrös, bozontos emberről. Olyan mint a medve. 3) Csillagzat neve; szokottabban l. GÖNCZÖL. 4) Czölöpöket leverő, vasas tőke, szokottabban l. KOS. 5) Háló neme.
A medve szóval rokonok a szláv medved és metyed. Mind a magyar, mind a szláv nevezetben valószinüleg ugyanazon köz alkotó részek rejlenek. Köztudomásu dolog, hogy a medve a mézet igen szereti. Ezen alapfogalomból kiindulva szlávul med am. méz, jed am. evő, tehát med-jed, módosítva medved am. mézevő. A szanszkritban madhu vagy medhu szinte mézet jelent. Dankovszky nem elemzi. A magyarban is a méz és med rokonok, minthogy a z és d többször felcseréltetnek, mint gondolkodik és gondolkozik, foglalkodik és ~kozik, meddig, tájszokásilag mezzig stb. E szerént medve a magyarban is lehet med-eve (medevő), v. méz-eve (méz-evő). Vagy pedig a nedv másképen medv szótól származtatva am. nedvi vagy medvi (t. i. állat), azaz nedves, hideg tájékot, égaljat kedvelő, ott lakozó.