Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

JUHÁSZ, (juh-ász) fn. tt. juhász-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Általán személy, ki juhokkal bánik, ki gondjokat viseli, őrzi, legelteti, eteti, sózza, feji stb. Különösen: számadó juhász, ki az egészre felügyel, a palóczoknál: bacsó v. bacsa; fejős, ki a juhokat feji; köpűs, ki a köpübe fejt tejet kezeli; bárányos, ki a bárányokat őrzi; kospásztor, ürüpásztor, ki a kosokra, ürükre ügyel. Alsó Nyitramegyében juhásznak nevezik az urodalmi puszták és majorok haszonbérlőit is, kik juhokat tartanak; túl a Dunán: birkás. Juhász módjára füttyenteni, botot forgatni. A juhászok új éve Dömötör, túl a Dunán Szent Mihály napja.

"Ha gyönyörüségesen
Él valaki ily frisen,
Élek juhász a mezőben,
Legelnek nyájim erdőben,
A hegyek havasiban,
A vizek forrásiban."
           Juhászdal (Erdélyi J. gyüjt.).

"Megy a juhász szamáron
Földig ér a lába,
Nagy a világ, de nagyobb
Boldogtalansága."
           Petőfi.