, fn. tt. eprét. Tájdivatosan eperj. E szónak értelme különféle tájszokás szerint változékony és ingatag. 1) Így nevezik a szamóczaféle növénynek és gyümölcsének fajait: földi eper, kerti eper, mezei eper, gyalog, fiú-, leány-, kos-, csattogó, madár-, hárseper stb. (Fragaria). Epret szedni. Ő szedi az epret, azaz, ő húzza a hasznot. (Km.) Híres eperre nem kell kosárral menni. (Km.).
"Epret szedek ott a berekben."
"Eprét szedi gyönge kezekkel."
Kisfaludy K.
2) Némely tájakon így hivják a szedret: faeper v. fai eper (Morus). 3) A Tisza vidékén mind az eper mind a szeder kétféle, t. i. földi és fai eper, melyek érett gyümölcse édes; földi és fai szeder, melyek érett gyümölcse sötétkék, (honnan a szederjes szinű nevezet) s íze savanyú csipős.
Diószeginél a szamócza = fragaria, innen földi eperj-szamócza, fragaria vesca; a szederj = rubus, az eperjfa = morus, ettől selyem-eperjfa morus alba (édes), szederj-eperjfa morus nigra (savanyú).
Az eper szót némelyek a német Erdbeere-ből származtatják. Különben rokonitható vele a héber (perí), mely am. földnek vagy fának gyümölcse (fructus sive terrae sive arboris. Joannis Simonis Lexicon), egyszerű német Beere, angol berry, svéd és dán baer, lengyel ber stb.