, (csill-ag-zat) fn. tt. csillagzat-ot. Két, vagy több csillagból álló égi jegy. (Constellatio). Már a régi kor csillagászai ily jegyekre osztották fel a csillagok öszvegét. Ilyenek a napkört alkotó csillagzatok: kos, bika, ikrek. stb. A csillagzatokban a legfényesebbik rendesen külön nevet visel, pl. bika szeme, orozlán szive, szűz kalásza vagy koszorúja. A csillagzatban tehát mindig több csillag vagyon, pl. a gönczölben és hetevényben hét, a kaszásban hat, a furóban három, stb. Jó, vagy rosz csillagzat alatt születni. Szomorú csillagzat, mily bús sugárokkal, játszol a csendesen csörgő patakokkal. (Ányos).