, (tékoz-ol) áth. m. tékozol-t v. tékozlott, htn. ~ni v. tékozlani. Oly bőven költ, oly nagy kiadásokat tesz, hogy vagyonának nem csak gyümölcsét, kamatját, hanem tőkéjét is könnyelmüleg elvesztegeti, elfecséreli, elpazarolja, mi tulságos adakozás, fényüzés, dorbézolás, s hasonló kiadások által történik, vagy midőn valaki költekezik, a nélkül, hogy költségeit új keresménynyel pótolná. Lakomákra, lovakra, agarakra minden vagyonát eltékozolta. Akinek semmie sincs, nem sokat tékozol. (Km.). A régieknél némileg eltérő jelentéssel fordúl elé. "Sok házak tékozlatnak el. (Bécsi cód. Ámos. III. Tárkányinál: sok épület összeromboltatik). "Ezután látám a kost szarvaival tékozlót napkelet ellen és napnyugat ellen, ezek ellen és dél ellen. (Bécsi cod. Dániel VIII. Tárkányinál: szarvaival ökleldezni).
Minthogy mai szokott jelentésében a tékozló vagyonát, pénzét mintegy szétosztogatja, ideoda, mindenfelé dobálja; valószinü, hogy a tékozol elemezve am. té-közöl, azaz té v. szerte v. szerteszét, másokkal közöl, mi szerint oly öszvetett szó, mint té-bolyog, magas hangon: té-velyeg és tén-fereg, azaz tétova forog. A régies jelentés után indulva, (rombol, öklel) lehet té-kuszál v. té-kuszol is.