, (kos-l-at) önh. m. koslat-tam, ~tál, ~ott. Mint önható eredetileg koslad, mint viszket igazán viszked, reszket helyesen reszked stb. 1) Kos módjára lót, fut, szaladgál a nőstény után. Mondják különösen a kankutyákról s megvetőleg a buja, nőhajhászó férfiakról. Koslatnak, mint a kankutyák. 2) Szélesb ért. czél és irány nélkül futkos, szaladgál. Csak alsóbb irásmódban, vagy indulatot festő beszédben van helye.