, (tek-er-ěs) mn. tt. tekeres-t v. ~et, tb. ~ek. Csavarhoz hasonló alakú; amit tekergetve meggörbítettek, gyürűssé, gúzsossá tettek. Tekeres szarvú kos. Tekeres ugorka. A székelyeknél am. tekervényes. Tekercs beszédü, lelkü. (Kríza J.). Ebből képződött öszvehuzás által a tekercs, mint vakaros-ból lett vakarcs, kabaros-ból habarcs.