, (tör-ő) mn. tt. törő-t. Általán, aki vagy ami valamit tör, e szónak minden érteményében. Faltörő kos. Fejtörő munka. Házasságtörő férj, feleség. Szentségtörő. Törvénytörő. A tör önható ige után nagyratörő, kitörő, előretörő, hajótörő. Könnyü szárazról nézni a hajótörőket. (Km.). Mint főnév jelent különféle eszközöket, melyekkel törnek valamit. Sótörő, borstörő, kőtörő, kendertörő. Törővel fejbe ütni valakit. Bunkós törő. Vas törő. A mozsár törővel jár. (Km.).