, (kos-bor) ösz. fn. Az anyahímesek seregébe tartozó, nagy nemzetségü növénynem; bokrétája öt szirmu a magzat felett; két szirma fölül boltosan egymáshoz hajlik; pilis-ajaka tövéből egy hátranyuló sarkantyúval; nemző részei a pilis felső ajkára nőttek. Hellen neve orchis am. himállat töke, mely nevét kétség kivül onnan vette, mert ezen növény legtöbb fajai golyós gyökerüek, és sima meztelenek. A magyar nyelvben is a bor gyök egyik jelentése gömbölyü, pl. a bora borsó, borít, borongat származékokban; innen kos-bor lehetett am. kos-tök, kos-here, mely értelmezés a hellen archis-sal is egyezik, innen másképen, legalább egyik fajának (agárkosbornak) a neve: agármony. E szót nem az ujabb tudós füvészek alkották, hanem maga a nép, mert már Molnár A. szótára ezen értelemben említi. Egyébiránt Diószegi megjegyzése szerint ezen növényfajokat véringerlőknek tartják, honnan azt vélhetnők, hogy itt a szeszes (ingerlő) italt jelentő bor a második alkatrész, s annyit tenne, mint kost (hím állatot) nemzésre ingerlő; ahonnan Kassai József szerént is máskép: nőszőfű. Számos fajai vannak, pl, golyós gyökerűek: kétlevelű, illatozó, fonák, tornyos, palaczka, agár, füles, sömörös, tarka, vitéz, kesely, pillangós kosbor atb.; tenyeres gyökerűek: bördős, bodza, foltos, jószagu kosbor stb.