, (kos-ár) fn. tt. kosarat, harm. szr. ~a. Eredetileg kosar, a kos, azaz kass szóból megnyújtva, mert itt az ar nem egyéb, mint fokonként kifejlett toldalékhang: kos, kosa, kosar v. kosaly; s az előbbiből azután kosornya, az utóbbiból kosalya v. kosolya lett. Vesszőből, kákából, szalmából stb. font v. kötött edényt mely kisebb-nagyobbféle, de alakjára nézve rendszerént gömbölyü, vagy körded, vagy tojásdad szokott lenni. A kerekdedség fogalma a görbe hajlást jelentő k, és a gömbölyü o hang által jellemeztetik, valamint a latin cophinus, corbis, a német Korb, a magyar korba, kosolya szókban is. V. ö. KAS. Használata szerént a kosár különféle mellékneveket kap, mint: kenyérkosár, szakasztókosár, melybe a megkelt kenyértésztát kiszakasztva beleteszik; tyúkkosár, melyben tyúkok tojnak, költenek; galambkosár, mely fölfelé tölcséres alakú; karkosár, kötőkosár; kézikosár; ruhakosár stb. Hires eperre nem kell kosárral menni. (Km.). Némely vidéken, nevezetesen Mátyusföldén, Abaújban, a székelyeknél stb. jelent vesszőből vagy nádból font kerítést, mely közé a juhokat elletés idején zárni szokták a szabad ég alatt, juhkosár, ellető, Dunán túl sellencz. Kriza J. szerént a székelyeknél ugyanabba nemcsak juhok, hanem más nyájak is, ú. m. makkoló sertések, erdőn vagy mezőn, éjjeli szállásra berekesztetnek. Átv. ért. tagadó válasz, melyet a házasságra megkért nő, az illető kérőnek ad. Kosarat adni, kapni, nyerni. Kosarat nyert aki kérte. Halápy és Hajmásy. (Kisf. S.). Innen szélesb ért, akármiféle kérelemnek vagy ajánlatnak visszavetése, pl. ha valaki a kinált ételt el nem fogadja. Tessék ebből az ételből, de kérem ne adjon kosarat.